Kemény István 1925-ben született. 1943-ban érettségizett a II. kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban, kitûnõ eredménnyel. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem TTK-ra iratkozott be. 1944 decemberében hazaárulás vádjával letartóztatták, az ellenállásban való részvétele miatt. 1945 januárjában megszökött.
1946-ban félbehagyta orvosi tanulmányait és a bölcsészkarra iratkozott át. Ugyanabban az évben tette közzé Parasztságunk útja címû kis könyvet. 1947-ben a Teleki Pál Tudományos Intézetbe (késõbb Kelet- európai Tudományos Intézet) került kutatóként.
1948-49-ben az Apáczai Csere János Gimnáziumban és Kollégiumban volt tanár.
1950-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán középiskolai tanári oklevelet szerzett filozófiából, közgazdaságtanból és pedagógiából.
1950 szeptemberében a Bölcsészettudományi Kar Pedagógiai Tanszékére nevezték ki gyakornoknak. 1951 márciusában elbocsátották " népi demokrácia ellenes magatartás" miatt.
1951 szeptemberétõl 1957. május 6-ig általános iskolában, szakközép-iskolában és gimnáziumban volt tanár.
1957. május 6-án letartóztatták "a népi demokrácia állami és társadalmi rendjének megdöntésére irányuló összeesküvés" vádjával. A Legfelsõbb Bíróság 4 évi börtönre ítélte. 1959. május 7-én amnesztiával szabadult.
1960-tól 1969 augusztusáig az Országos Széchényi Könyvtárban volt könyvtáros, az utolsó évben osztályvezetõ.
1963 és 1966 között a KSH-ban Ferge Zsuzsával együtt irányította a Társadalmi rétegzõdés Magyarországon címû kutatást. Az eredményeket feldolgozó nagy kiadványt 1966-ban jelentették meg.
1966-67-ben sajtó alá rendezte és elõszóval látta el Max Weber Gazdaság és társadalom címû munkáját.
1969 szeptemberétõl 1972 végéig az MTA Szociológiai Kutató Intézetben volt tudományos munkatárs.
1969 októbere és 1972 márciusa között a magyarországi szegény népességrõl vezetett reprezentatív kutatást. Az eredményeket összefoglaló tanulmány 1972 márciusában készült el, de máig nem jelent meg.
1969-ben és 1970-ben a Gazdaságkutató Intézet megbízásából a gazdasági vezetõk magatartásáról vezetett kutatást (Solt Ottiliával). Az összefoglaló tanulmány 1970-ben készült, de szigorúan bizalmasnak nyilvánították, és csak 40 példányban nyomtatták ki.

1970 nyarától 1972 végéig országos cigány kutatást vezetett. Az összefoglaló kiadvány 1973 elején készült el, és 1977 elején jelent meg a Szociológiai Kutató Intézet kiadásában.
1972 végén a pártközpont utasítására elbocsátották a Szociológiai Kutató Intézetbõl. 1972 szeptemberében szerzõdést kötött a Történettudományi Intézettel munkásokkal foglalkozó kutatás vezetésére. A munkásokról szóló könyv 1973 végére készült el, de hosszú ideig kéziratban maradt, és csak 1990-ben jelent meg. 1974 márciusában a pártközpont utasítására felmondták a Történettudományi Intézettel kötött szerzõdését. Ezzel párhuzamosan minden kutatásától és publikációtól eltiltották.
1974-ben és 1975-ben fedõnév alatt próbált kutatásokat folytatni. 1976-ban be kellett látnia, hogy erre sincs módja. 1977 januárjában emigrált, azzal a céllal, hogy legalább külföldön publikálhassa azt, amit a magyar valóságról tud és gondol.
1978 januárjától 1990. szeptember végéig a párizsi Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales- ban dolgozott, mint kutató. Témája a kelet- közép- európai társadalmak összehasonlító elemzése és ezen belül a magyar társadalom kutatása volt. Párizsban publikálta Ouviers hongrois (1985) címû és Magyar munkástanácsok 1956-ban címû munkáit, szerkesztette Bibó István Összegyûjtött mûveit (I-IV. 1981-84). Számos tanulmányt tett közzé az Actes de la Recherche en Sciences Sociales-ban az Esprit-ben, a Sociale Science Information-ban. A Commentaire-ben, a Contrepoint-ben, a Soviet Studies-ban, a L'Alternative-ban, La Nouvelle Alternative-ban, a L'autre Europe-ban, az Osteuropa-Info-ban, a Magyar Füzetek-ben, az Irodalmi újság-ban és más folyóiratokban, valamint angolszász kiadványokban.
1990. szeptember 30-án hazatért Magyarországra. 1990. október 1-tõl 1992. október 1-ig a Szociológiai Intézet tudományos tanácsadója volt, és 1990. december 1-tól ezzel párhuzamosan a budapesti fõpolgármester fõtanácsadója. 1992. október 1-tõl 1995. május 1-ig a Szociológiai Intézet igazgatója volt. 1995. május 1-tõl újra a Szociológiai Intézet tudományos tanácsadója, és ezzel egyidejûleg a budapesti fõpolgármester fõtanácsadója.
1990-ben a Vita Kiadónál jelent meg Velünk nevelkedett a gép címû könyve, 1990-ben a Gondolat Kiadónál Közelrõl s távolról címû könyve, 1992-ben a Replika kiadásában Szociológiai Írások.
1991-ben sajtó alá rendezte Sós Aladár válogatott írásait.
1991-ben programot készített és könyvet jelentetett meg Budapest vagyongazdálkodásáról és lakáspolitikájáról.
1991 õszétõl 1993 nyaráig alapkollégiumot tartott a JATE-n a magyar társadalom szociológiájáról. 1994-ben, 1995-ben és 1996-ban a mai magyar társadalom struktúrájáról tartott elõadásokat az ELTE-n és a BKE-n folyó doktori képzés keretében.

1992-ben a Magyar Szociológiai Társaság elnöke volt.
1992-93-ban kutatást vezetett az egyéni kisvállalkozásokról.
1993. november 3-tól 1994. februárjáig országos reprezentatív cigány kutatást végzett a Szociológiai Intézetben. A kutatás eredményeit összefoglaló gyorsjelentés 1994 nyarán jelent meg sokszorosított formában. Résztanulmányok jelentek meg a Szociológiai Szemle, a Hungarian Quartely, az Educatio címû folyóiratban, és az 1996 évi Társadalmi riportban.
1994-ben tervezetet készített és könyvet írt az adózás reformjáról.
1994-ben megszerezte a Magyar Tudományos Akadémia doktori fokozatát.
1997. júniusában különszámot szerkesztett a Magyar Tudomány folyóiratban " A legnagyobb kisebbség" címmel.
1997-ben, 1998-ban és 1999-ben kutatást vezetett a " Kisebbségi kérdés Középeurópában" címû akadémiai kutatási program keretében: Foglalkoztatottság, munkanélküliség, vállalkozás, informális gazdaság a cigány népesség körében címmel.
1999-ben kutatást vezetett Havas Gáborral és Liskó Ilonával Cigány gyerekek szegregációja a közoktatásban címmel.
1999-ben Kemény István szerkesztésében és záró tanulmányával a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg A cigányok Magyarországon címû könyv.
2000-ben Kemény István szerkesztésében a Press Publica kiadásában jelent meg A magyarországi romák címû könyv.
2000-ben Kemény István szerkesztésében és elõszavával jelent meg A romák/cigányok és a láthatatlan gazdaság címû könyv.
2002-ben Havasi Gáborral és Liskó Ilonával könyvet publikált Cigány gyermekek az általános iskolában címmel.
2002-ben és 2003-ban országos kutatást vezetett a cigány népesség helyzetérõl.
2003. január 1-én lemondott a budapesti fõpolgármesteri hivatalban betöltött fõtanácsadói állásáról.
2003. januárjában Deák Ferenc- díjat kapott.
2003. március 15-én Széchényi- díjat kapott.
2004. december végén Janky Bélával könyvet jelentetett meg A magyarországi cigányság 1971- 2003 címmel.
2005. január 1-én nyugdíjba ment az MTA Szociológiai Kutató Intézetbõl.

 

 

 

 

 

home